Egy kicsit hosszú lesz,de már nem bírom ezt a helyzetet így...hátha jobb lesz.

Az én történetem 2006 február 4.-én kezdődött(pont ma 4 éve...sors fintora).Egy nagyon kedves barátom Laci,elmet egy volt középiskolai osztálytársához Andrishoz pestre bulizni.Gondoltam jó bulizást kívánok nekik,ezért az internet csodájának köszönhetően msn-en tudtam Lacival beszélni.Szó se róla, már megalapozták akkor a hangulatot.Elkezdtem beszélgetni a barátjával Andrissal.Elég "idiótának" tünt,de szórakoztatott és felkeltette az érdeklődésemet.De ennyiben is maradt a dolog.Aztán 15.-én eléggé unatkoztam és elkértem Lacitól Andris msn címét.Elkezdtünk beszélgetni és rövid idő után rájöttünk,hogy kölcsönösen szimpatikusak vagyunk egymásnak.Minden nap beszéltünk,számotcseréltünk.Nem telt bele sok idő(21.-ére)már találkozót beszéltünk meg.(én miskolci vagyok,tehát lejött ide).Életem egyik legszebb napja volt.Négyes randit terveztünk Laci és egy barátnőm és mi.Elmentünk biliárdozni (életemben először csináltam) hát nem nagyon ment,de jó volt összebújtunk tudtam h lesz valami...aztán beültünk egy helyre beszélgettünk,majd ugye mindenkit hazavitt és csak ketten maradtunk.Még többet beszélgettünk.Életem másik legszebb kérdése hangzott el...megpróbáljuk?!(távkapcsolat,de miért ne?!)Persze,hogy igent mondtam!!Elcsattant az első csókunk.(FELEJTHETETTLEN).Aztán minden felgyorsult,bár távkapcsolatban éltünk ő pesten én miskolcon.Következő hét péntekén én már be is mutattam a szüleimnek ő pedig szombaton az övéinek.(ő volt nekem az első,úgy is szóval nagyobb a kötődés)De mivel mind a ketten  tanultunk ezért nem is tudtuk megváltozatni a távkapcsolatot.Másfél év után ő végzett a suliban,és sikerült egy közelebbi helyen elhelyezkednie(Nyíregyházán)Én Sárospatakon tanultam ő Tokajban lakott,szinte minden nap találkoztunk.Majd kb.9 hónap után ő átkérte magát miskolcra.Nekünk volt egy házunk amiben lakhatott.Már-már szinte együtt éltünk(bár hétköznap én kolis voltam patakon de amikor tudtam jöttem haza hozzá),minden szabadidőnket együtt töltöttük,mindenki szerint szép pár voltunk.Aztán 2009nyarán megkérte a kezemet(Azt szeretném,ogy te legyél a gyermekeim anyja-elsírtam magam,tudtam h meg akarja kérni a kezem de olyan szép volt)Ez volt ÉLETEM LEGSZEBB NAPJA!Majd szépítgettük a házat,hogy véglegf összeköltözzünk(végzős vagyok már én is szóval már alig kell bemennem suliba)A szüleim kicsit régimódiak így nem szerették volna, hogy addig összeköltözzünk ameddig én nem dolgozom(ne ő tartson el címszóval),de nagy nehezen belementek(sok veszekedés árán).Dec. végén összeköltöztünk,hihetetlen volt, hogy ez igaz,ő életem párja és minden szép és jó.Szilveszterkor tartottunk egy házibulit a barátainknak és ott ecsetelte a szivem,hogy nyáron el szeretne venni és ha dolgoztam egy kicsit akkor jöhetnek a gyerekek.Mindenki boldognak látott minket.

Aztán jött JANUÁR 21.-e.(hónapfordulónk-mi ezt tartottuk bár csak anyiban h szeretlek és boldog hónapfordulót)Egymás mellett ébredi,nincs is ennél jobb.Hát persze...elfelejtettem,bár nem is mert eszembe volt csak ő már elment dolgozni,de felhívott,örültem h tudja és h neki is fontos-BOLDOG HÓNAPFORDULÓT!Aztán hazajött munkából,nagyon vártam és örültem neki.Minden ment a megszokott módon,kaja,pancsi,tv.Aztán elkezdtünk beszélgetni,bár ne kezdtünk volna el.Azt mondta hogy ő már nem szeret,már 2 éve nem szeret és csak azért tette ezeket(eljegyzés,összeköltözés)hogy hátha jobb lesz valami,valami megváltozik.Nem tudtam felfogni...mivan???reggel még szeret...na nem...de sajnos mégis.Aztán kibökte,hogy van a munkahelyén egy lány akivel szeretne megismerkedni.A munkahelyén a legszebb lány...mindenki őt akarja és sosem gondolta volna hogy ő kellhet neki.(jó pasi de azért nem egy világszépe,pénze az van de nem milliomos.na de én sem vaygok egy bányarém persze)Még csak egy hete beszélgettek de olyan nagy hatással volt rá h mindenképpen megismerkedett volna vele közelebről(kvázi ha nem mondja most el akkor megcsal)Nem történt köztük semmi de mégis őt választja.(4év ennyi a számára...)Hihetetlenül fájt,nem tudtam hogy mi lesz most.Próbálkoztam mindennel,tudom nem szabad de a könyörgés is megvolt...Én tudom,hogy ő életem szerelme szóval nem akartam elveszíteni.(Már csak azért is jött ez rosszkor mert most vagyok végzős ugye és 2 hónapos gyakszim egy hét múlva kezdődött volna)Megbeszéltük hogy egy úgymond nyitott kapcsolatban leszünk(ebbe is belementem)nem szólunk senkinek sem csak úgy élünk egymásmellett mint lakótársak ő jön-megy a csajjal.(a csaj is belement)Na de nem bírtam ki,kb 2 napig tartott.Egész nap sírtam,nap csókolt,puszilt meg nem mondta h szeret és a keresztnevemen hívott szivem helyett...állatkínzás,még azért belémrúg nem elég ez az egész.Természetesen szétköltöztünk,én vissza a szüleimhez ő pedig albiba.Tök nyugisan megbeszéltük a dolgot nem veszekedtünk szépen váltunk el.Most pedig  most van...Én gyakszin ő meg él,él vígan.Ma találkoztunk,kulcs,csekk stb.Megváltozott,teljesen megváltozott.Lehet ez az igazi énje?hazudhat egy ember 4 évig folyamatosan?Nem merem elhinni.Még nem történt a csajjal semmi vagyis de csók...de más nem.Mindent tudok,megbeszéljük,de már nem úgy mint ezidáig.Persze hogy más,nekem fáj neki nem.Na de próbálom ezt a helyzetet úgy felfogni mint egy próbatételt,ez klell ahoz h utána letudjon velem élni egy életet?!

Kommenteljetek,véleményeket várok...